A Csömöri Bringafesztivál idén is a kistérségi kerékpáros körtúrával zárult, amelyen ezúttal is rendkívül lelkes brigád tekerte végig a közel 80 kilométeres távot a tikkasztó melegben.
A vasárnap reggel, a Béke téri találkozónál még kellemes hőmérséklet fogadta a bringásokat a körtúra előtti gyülekezőnél. Aztán ahogy faltuk a kilométereket és a különböző állomásokon a csapatra váró finom falatokat, úgy lett egyre "forróbb" az időjárás. Délre és kora délutánra is ígértek esőt a szakemberek, de talán még a viharfelhőknél is gyorsabb volt idén a csapat, mert egészen a nap végéig megúsztuk az égi áldást.
A csömöri rajtot követően a Naplás-tóig meg sem álltunk, itt fogadtak minket a XVI. kerületiek, akik büszkén mutatták a néhány hete elkészült kilátójukat, amelyről egészen Csömörig látni. A remek fogadtatás után útra keltünk, hogy abszolváljuk szokásos megállónkat Rákosmentén. A helyi tévé stábja fogadta a Fábri István csömöri polgármester által vezetett csapatot, immár hagyomány, a frissítő mellett bringás ajándéktárgyakkal is feltankolhattunk a megállóban. Következett Pécel és a helyi könyvtár udvara, ahol kiegészültünk többek között egy sokszoros olimpikonnal, a hét és fél ötkarikás játékokra eltekerő Cseuz Lászlóval. Isaszegig gurultunk, a helyi templom megtekintése után ínycsiklandó fagylalttal hűsítettük magunkat, majd "felavattuk" a település és Gödöllő között készülő kerékpárutat. A város hangulatos parkján végigcsorogva csodálatos gyümölcstálak várták a megfáradt vándorokat. Kellett az energiapótlás, mert jött a feketeleves: előbb egy Szadáig tartó kisebb emelkedő, majd a sportkomplexum megtekintése után egy komolyabb erőpróba Mogyoródig. De ez csak a bemelegítés volt, a nap második cukrászda-látogatása után következett a Hungaroring melletti kaptató, amelynél a patakokban csorgó izzadság általában már erőteljesen csípi a bringás szemét. Most sem történt másként.
Kerepes ezúttal egy új helyszínnel jelentkezett be, majd a Kistarcsáig megismert Hegy utca San Francisco domborzatát idézte, itt a főtéren a napvitorlák alatt már elkezdtek gyülekezni az esőfelhők, de szerencsénk volt, mert Nagytarcsáig csak szemerkélt. A településre érve behúzódhattunk újabb állomásunkra, amely mindenki szerencséjére fedett volt, a görögdinnyeszeletek elmajszolása alatt néhány perc alatt véget is ért az eső, tulajdonképpen szárazon megúsztuk a napot - ha a gyöngyöző homlokokat nem számoljuk. Az egész nap rendkívül segítőkész és együttműködő motoros rendőröktől Csömör határában köszöntünk el, a faluban aztán a Bulgárkert és a pataksétány átszelését követően érkeztünk meg a Zöldfa Étterembe. Mindenkinek jól esett a fárasztó nap után némi meleg étel, a közel 80 kilométeres távot teljesítő 9 éves fiatalember fáradtságra hivatkozva ekkor már nem tartott a csapattal, de mindannyian megemeltük kalapunkat a teljesítménye előtt.
Köszönjük a részvételt, ősszel újra találkozunk!
