Némi meglepetésre tavaly ezüstéremmel zárt Csömörön a legutóbbi három nyári olimpia magyar hegyibringás indulója, Parti András, aki harcba száll a fiatalokkal a tokiói kvótáért is.
- Akkori csapattársad, Dina Márton csípte meg tavaly az aranyérmet Csömörön. Meglepett az az eredmény?
- Nem lepett meg, tisztában vagyok vele, hogy gőzerővel jönnek a fiatalok - állapítja meg a legutóbbi három nyári olimpián egyaránt rajthoz álló Parti András. - Azt korábban is nyilatkoztam már, hogy a csömöri pálya nem igazán fekszik nekem, de általában azért ki tudtam hozni magamból a maximumot. Sokáig megyünk együtt az élbolyban és a végén kell robbantani a győzelemhez. Tavaly Marci nagyon jól megindult a végén, amire akkor nem tudtam reagálni, így maradt az ezüstérem.
- Hogy látod a fiatal magyar riválisaid helyzetét?
- Mindkét csömöri kiugró tehetség, Dina Márton és Valter Attila is hosszútávon jelenthetik a magyar hegyibringa jövőjét. Az, hogy párhuzamosan vesznek részt országúti és hegyi versenyeken is, egyfelől jó, mert erősíti egymást a két szakág, másfelől viszont nagyon kell figyelniük a megfelelő pihenésre és regenerálódásra, hogy a rengeteg kimerítő verseny miatt ne égjenek ki idő előtt. Nem könnyű összeegyeztetni a programot, de ha fiatalon előttem adódott volna ilyen lehetőség, biztosan én is belevágtam volna. Az olimpiai kvótaszerzéshez mindhármunk pontjaira szükség lesz, így remélem végig jó formában versenyeznek majd a közeljövőben.
- Ezek szerint sorrendben negyedik olimpiádra is bejelentkezel!
- Mindig úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogy: all in, mindent bele! Nincs ez másképp most sem, bár két év távlatából nehéz megmondani, mit hoz az élet. A rutinom sokszor segít, érzem magamban az erőt, de a legfontosabb, hogy legyen meg a kvóta, aztán valószínűleg majd egy válogató dönthet a kijutó személyéről.
- Milyen formában érzed magad az idén?
- Talán még sosem tettem bele annyi munkát a felkészülésbe, mint most télen, úgyhogy elégedett vagyok. Öt hetet töltöttem Tenerifén, ami nagyszerű alapot ad, de természetesen szezon közben is csiszolgatom a formámat. Először május második felére, az első Világkupa-futamokra hegyezem magam, a második csúcsformát pedig majd a svájci világbajnokságra időzítem. Előtte azért egy magaslati edzőtábort beiktatunk majd a programba, hogy az "extrém" körülményeket is jobban bírjam.
- A Csömöri Bringafesztiválra hogyan készülsz?
- Természetesen ismét nyerni szeretnék! Most, hogy újra kategóriát lépett a verseny, C1-es mezőny várható majd, komoly külföldi bringásokkal, biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, ráadásul az olimpiai kvótaszerző időszakban mindenki fokozottan koncentrál a pontszerzésre, de jól ismerjük a pályát, bizakodóak lehetünk. Biztosan izgalmas verseny lesz.
- A bringa mellett a horgászat is a szenvedélyed. A rengeteg edzés és verseny mellett mikor jut időd a halakra?
- A versenyszezon közben szinte egyáltalán nincs lehetőségem pecázni, de az őszi pihenő alatt igyekszem minden évben egy teljes hetet a vízparton tölteni, ahol általában a barátaim is csatlakoznak hozzám. Kifogjuk a halakat, de aztán visszaengedjük őket a vízbe, nem szoktuk elkészíteni, megfőzni a zsákmányt, mert én például eleve jobban szeretem a tengeri halakat. Soroksáron nőttem fel, közel a Dunához, és 5-6 éves lehettem, amikor a nagypapám megtanított horgászni. Azóta a kedvenceim a küllők mellett a süllők is.
